Verdikt: alkalmi szexkapcsolat, teljesíthetetlen elvárásokkal

Ha viszket a seggünk, azt meg kell vakarni. Nincs nyomorúságosabb és képtelenebb érzés a szembesülésnél, minthogy ugyanarra a teljesítményre képtelennek mutatkozzunk, amit mások rendszerint kisujjból kirázva hoznának papírforma szerint.

Ne álljunk az útjukba, ne álljunk ellen. Ez ilyenkor a követendő parancs. A legjobb példa, ha élen járunk ebben is, nem csak a már megtapasztalt, begyakorolt dolgoknál alkalmazzuk ezt. Mindenféle hullám összecsapása a fej felett elkerülhető kis szerénységgel. Persze, hogy nem látunk dolgokat, ahogy nem ismerhetünk minden fűszálat ezen a bolygón. Ha az ismeretlen hatalmat gyakorol felettünk, mutassuk meg magunkat, meg azt is, hogy ehhez az egészhez semmi közünk. A legjobb infó sem ér semmit, ha nincs meg a vevőközeg hozzá. Számoljunk azzal, hogy mikor utolsó esélyként valami nem várt dologba fogunk, az nem egyezik meg azzal a magabiztos, széles mellű egyénnel, akikké a biztos dolgaink közepette válunk.
   Nagy a nyomás esetén csökkenthetjük ezzel a felgyűrődött feszültséget az agyunkban, vagy ha a lehetőség engedi, fogjunk bele másba. A jó közérzet lényeges eleme a teljes életnek, így lehetünk is azok, akit még nem szégyellünk.

Sajnos ez az élet tele van a természet ellen irányuló cselekményekkel, ezeknek se szeri, se száma. Okos dolog, ha van mit felmutatni akkor, ha épp egy ilyenbe keverednénk, ami hathatós módon lesz majd képes befolyásolni a jövőnket és érvényesíti a személyes szabadságot, amit a kötelességeinket teljesítvén elvárhatunk jogosan.
   Van aki unja, ha azt látja, hogy amit sikerült neki könnyedén megkerülnie, abba rendre másnak beletörik a bicskája, az összeomlás szélére jut vele.
Nem csak birodalmak bukhatnak el, rendszerek omolhatnak össze utólagosan felelős nem lévén következmények nélkül, de egy-egy ember is járhat így.
Egyfajta civilizációs betegség, hogy a nagy riadalomban mentőövvel dobjuk hasba a gyengét, mikorra meg már lenne mit beadni, nem marad semmi adható dolog. Ez a törvény olyan, mintha eleve feltett szándékunk lett volna, hogy súlyosbítunk majd a következményeken a végére.
   Egy pillangó nem fog gazdasági hanyatlást előidézni, vagy csődbe vinni a házikasszát. Kizárható dolog, hacsak nem a kártékony fajta, ami megeszi az összes termést az aratás kezdetére. A megelőzésben tehát a babona nem segít, ide szakmunka szükséges konkrétan a megelőzést irányzó tervvel, sallangosítás nélkül.
A címre utalva, hogy ne legyen senki a végére rossz szájízzel, csak mert egy olyan dolog szenved aránytalanul nagy fricskát feláldozván a jóhiszeműséget egy rossz, ámde egészében hatásos tréfa kedvéért, belekényszerítve egy alapjában véve ízetlen alá és fölé rendelő viszonyba az embert, aki kényelmesen él, haladó szellemben használja az internetet, vagy úgy érzi, hogy a végére neki csak ez jutott, annak egy gyermek tisztaságával elmondom, hogy igenis létezik ebben az életben intelligens tervezés, ezért időnkét jó vállalni bizonyos mértékű felelősséget, viszont ha többet tudunk, okosabbá válunk nála, az talán a legjobb válasz és elkerülési mód arra, hogy kereszthuzat ne érhesse a számításainkat indokolatlanul. Az odafigyelésre a legjobban elfogadható indoklás ez esetben, már ha nem gondoljuk magunkat babonásnak, úgy érezzük, hogy az minket a legkevésbé sem érinthet, hogy figyelemmel kísérjük, mégis mi lett folyamatában a dolgokkal, amiket még szerettünk volna tegnap, ma már meg viszont eszünkbe sem jutna közülük egy sem normális esetben. Amit kell, azt megtesszük becsülettel, szó se róla, látatlanul viszont előfordulhat, hogy a közbe, a szürke zónába, a holttérbe (vagy bárhová) ekkor nem várt dolgok kerülnek, és ezért jogosan lehet feltételezni, hogy felettünk nálunknál "valamivel" nagyobb, rajtunk a
messzemenőkig kívülálló dolgok munkálkodnak, hoznak ítéletet a velünk való közvetlen összefüggés nélkül is.
Ekkor már előfordul, hogy észrevétlen magunkévá tettünk egy két fentről érkező babonát, ezzel ha úgy tetszik, a fény rossz oldalára, a sötétségbe álltunk, amivel kezdeni aztán egyszeri kenyérért dolgozó emberként fejtágítás nélkül tenni semmit nem tudunk és nem is szeretnénk, akkor sem, mikor már a következmény egy általánosabb vélekedésé változott, amit idővel bizonyítani sem kell senkinek.
A verdikt, az ítélet a végére az helyesen, hogy odafigyelünk az életünkre épp, vagy gyors ütemben befolyással bíró dolgokra, vagy gondoskodunk róla, hogy legyen nálunk mindig fénykard.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: