Reggel nyolc, gyógyítás színekkel

Jót tesz az egészségnek, ha tisztába kerülünk magunkkal. Meditáljunk mindig, szóval mindig meditáljunk, mert kell a béke a tiszta gondolkodáshoz.

Rossz körülmények között a színek sem gyógyíthatnak, csak önigazolást adnak róla maximum, hogy ha észrevesszük, hogy zajlanak bizonyos folyamatok ott, ahol megpihennénk. Nem tudjuk kivonni magunkat alóla, mert mi indítottuk el, szóltunk bele, azonban közben túl hosszúra nyúlt az egész és a kontroll már nincs a kezünkben. Hogy történhetett mindez?
Egy rossz hangsúly, egy elejtett mondat és kész. Belekeveredtünk a dologba végérvényesen, nincs mentség. Aztán a furcsa, értelmezhetetlen benyomások meg csak úgy tódulnak, és végképp nincsen átfedés, olyan biztonságos távolság, amiért mi még valahogy mindig ácsingózunk.
Állj. Önazonosságról volt már szó. Nem egyszer. Tulajdonképp másról sincs szó. Viszont értékelhető megoldást nem sikerült adni talán egyszer sem. Szóval akkor most jöhetne? Azért gyárt magának egót a legtöbb ember, hogy azzal kivonja magát bizonyos dolgokból. Kis folyamatábra is van hozzá a fejünkben legtöbbünknek. Itt azonban nincs menekülési pont ebben az esetben, mert konkrétan rólunk, a belső dolgainkról van, lévén szó. Arról, hogy kötelességgé tettük, hogy ártalmas legyen az a dolog, amely nem fér be a következő tíz, húsz lépésbe, mert akadályozná azt.
Azonban a különböző dolgok másképp hatnak, nem biztos hogy szükséges rögtön értük nyúlni. Pláne nem magyarázatba fogni miattuk. Hiszen ezért léptünk mondhatom, hogy végre már... Gondoltunk egyel nagyobbat. Mert eddig csak, hogy a dolog míves legyen, csak egy helyben toporogtunk. Vigyáztunk a kis dolgunkra, amink van. Vigyázzunk rá hát eztán is. Valahogy úgy, hogy a kör végleg bezáruljék.
Nincsen meghatározva, hogy kinek mennyi problémája lehet egyszerre. Lehet valakinek az egész élete egy nagy probléma és jól felfogottan nem tudhat kilépni belőle.
Maradjunk távol, mert lehet az, hogy a probléma nem is probléma. Előfordulhat, hogy csak mi látjuk annak, a másik nem. A végén még kiderül, hogy valami rossz emlék, egy negatív benyomás akadályozza nagyban, hogy ahogy van értsük a problémát. Szóval gyakoroljuk a toleranciát magunkon, ha pedig nagyon erősen süt a nap, nem bírja a szemünk, minden tiszta vörös és a kedvünk egyre jobban csak egykedvű, kezdhetünk gyanakodni, hogy rossz helyre álltunk. Azt is érezhetjük, hogy van itt még valaki. Mellettünk, mögöttünk, de nem, hogy nem látjuk, csak következtetés nyomán jutottunk oda el hozzá, hogy ő itt van. Egyszer s mindenkorra kezdhetjük elfogadni, hogy bizony itt már az elejével valami nem stimmel.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: