Nap nap után

A konyhát megint elöntötte a víz, a fürdőszobában hegyekben állnak a szennyes ruhák és nincs idő rendet rakni a lakásban mert hamarosan dolgozni kéne menni.

A megoldást nem biztos hogy a szennyes között kell keresni. Bátran kijelenthető, hogy akinek nincs ideje tisztaságot tartani, az másra sem tud odafigyelni megfelelőképpen. Időnként persze ez előfordul. Körbe-körbe nézünk, mint a jóllakott óvodás, hogy senkit nem érdekel az üres kávés és teás pohár az asztalon. Reggel van de a kávé még mindig nincs kész, a nadrág a fotelban odagyűrve várja az indulást.

   Az egész folyamatot csak az indítja meg, hogy tegnap már odáig fajult a helyzet, hogy egy jól sikerült favágási kísérlet után, sajgó térdel le kellett ülni egy kicsit, és az még most is, meg még napokon keresztül fájni fog a bénaság miatt.
Na de sebaj, galamblelkűségünk lévén a virágok meglocsolva, akkor is, ha némelyik a túl sok víztől, a kevés napsütéstől szinte már rohad, sárgul.
Tíz perces rohamokban azért így is sok minden a helyére kerül. Az közte járó félórába nyúló kávé és cigiszünetben a kályha előtt guggolva, vagy néha nap az ajtó előtt eltöprengve jönnek elő a legjobb gondolatok, hogy vajon mit is kéne tenni, min kéne változtatni, hogy ez a kapkodás megszűnjék végre. Eltökélt arckifejezéssel, megfeszült sajgó izomzattal a jóérzés néha ránk tör, majd elernyed.
A képlet egyszerű, már megküldtük az új önéletrajzot, telefonálgattunk ide-oda, mert mindenért a rossz közérzet, az értetlen családtagok és az alul kvalifikált munkakör a hibás, csak úgy, mindenki más, nem oda tartozót, s ezzel persze magunkat is szelektálva, kivonva a sajátos világproblémánkból.
A sors keze messzire elér. Vigyázz, hogy le ne sújthasson rád olyanért, amit el sem követtél, meg sem tennél a világért sem...
Ilyen és ehhez hasonló a reggel, amely megint úgy jön el, hogy észre sem vettük a korai napsütést, azt, hogy mégiscsak van mit enni, s nem keveredtünk össze a ki tudja miért is, de hangzatosan szóló, renyhe irodalmisággal lefitymált pórnéppel sem.
Jöhet tehát megint egy új nap, kezdődhet a mókázás, s a változás folyton az arcunkba süvítő ellenszele, amihez nem kell sem a sapka, sem pedig kabát, mindehhez elég az a csipetnyi zöld fűszer, amit előnevelt palántaként a konyhaszekrényen hagyva már a múlt héten megvásároltunk magunknak a köztes útvonalainkon közlekedve leginkább közel eső szupermarketben.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: