Meneküljön ki merre lát szanaszét

A művész fejében az egyetlen kérdés az, hogy minket izgatnak, vagy mi izgatunk másokat. Volt egy cél. Ez leplezhetetlen, ami aztán egyszer csak valahogy mindig elfogy, kujon módon magától megszűnik létezni.

Határozott cél volt, kristálytiszta és világos, hisz pont ezért indultunk neki.
Az emberi gyarlóság leplezhetetlen, valaha volt egyszer egy olyan, hogy fékezhetetlen örömöt éreztünk. Általában a legtöbb ember gyenge és nincs elég indoka a tetteihez, mert nem tud felhozni eleget sem magának, sem másoknak okulására, és akkor ez most megmutatkozhatott.

A hősiesség korának leáldozott. Az új korban ugyan a napraforgó még mindig fordul a nap felé, de minden annyira realista, annyira művien is megkomponálható a legkisebb sérülés veszélye nélkül, hogy az egyetlen pénzzé tehető dolog tényleg a tudás lett.
Igen, ezek azok a bizonyos sarokpontok. Ezért kell fejlődni, a több tudás és már korántsem a saját okulásunkra.
Nem elhanyagolható, mert mindenki él egy valamilyen életet és a maga módján a legegyszerűbb tevékenységben is lelhető bohém öröm, ezeket a dolgokat pedig féltjük, óvjuk a széltől is, nem tesszük rögtön az asztalra, vagy netán fűzzük fel a szalagra más kis kacér indokolódásaink mellé, melyek nem is annyira fontosak.
Van amiért inkább vállaljuk, hogy párbajra hívnak, és oktondi módon van is az, amiért buta szerepben tetszelgünk.

Például van talán mikor nem is olyan lopva kicsit otrombán de különösebb rossz szándék nélkül figyeljük meg a világot. Vannak saját érdekeink, de ez most kit érdekel, kicsit félvárról véve a dolgokat, ahogy az valljuk be talán érthető módon van is talán a valóságban, a való életben.

Ugyanis kérem ez jóllehet igazi perverzió, halszagú és minekünk örvendetes. Ezzel már, hogy megfogalmazódásra került a határt visszavonhatatlanul átléptük.
A helyzet komikuma azért még, hogy vajon leszünk-e és tudunk kitalálni valamit, mielőtt végérvényesen felsülnénk "az egész világ mindenkije" előtt?!
Az, hogy a műalkotás intelligens tervezése a folyamat közben, ahol magától bomlik ki a cselekmény és a már készen állott mondanivaló rejtegetésével szakad tagba a sikertelenségünk nyomán velünk együtt.
Sovány vigasz, mint a macskának az aludt tej, de legalább nem vagyunk egyedül. Vagyunk így egy páran. Vannak művészek, akik az ilyesmit meg sem próbálják, mert tudni lehet, hogy a közösség, az emberek és a közös érdek felülír dolgokat, tehát mindinkább alkalmazkodnak és nem mások szeme és füle hallatára élik kicsinyesnek gondolható életüket. Lássuk be, minél közelebb vagyunk a tűzhöz, ez egyre igazabb.
Ha maradnánk is ott ahol, jobb a háttérben meghúzódni, majd csak akkor és ridegen lecsapni, mikor tényleg lehet.
A tudás hatalom, a nemtudás meg fecsérli az időt. Mikor tudunk, gyakorlunk valamit, észrevétlenül múlik az idő. Nem lehet ebbe belekötni.
Az egyetlen védekező eszköz türelemjáték, hogy a dolgokat át lehet értékelni. Az pedig az egészen tevődő felbolydulás, a meccs fordulatot vesz, kiegyenlítődik, az állás tehát egy-egy. Te meg én, ő és te, ti meg ők, én és a többiek...
Alanyi jogon jár, az ügyvéd azt fogja sulykolni a fejünkbe a tárgyaláson, hogy az ilyesmi nem kérdőjeleződhet meg csak úgy, tehát igenis bűnösek vagyunk mi azt bármennyire is nem látnánk. Ennyi idő elteltével a végszó az, hogy kérem szépen ezt legalább lássuk be ennyire. Egyedül mikor az értékeinken gondolkodunk a szobában az jön le, hogy a kész művünk szart se ér, mert a tuti fix tippünkkel, aminek az árán a mű sikeredett végeláthatatlan módon
bántottunk másokat, hallgattattuk el rá nézve amúgy is halk, halkuló, valamiért tehát egyre halkabb szavukat.

Mint cselekmény tehát az alkotás a mi szemünkben most már hatodrangú ponyvaregény, a kész mű pedig magával az alkotóval együtt nagyon gyorsan rövidre zárva egy pondró. Minő komikum mert most már a paszuly az égig ér, nekünk az egyszeri embernek pedig a puszta lét maga az egyedüli, ami a lehetőségből lehetőségként, mint olyan teremtethetett. Aki most szeretne szavazni, az vegye elő a gombját ehhez. Nem most fogunk nagy sikert aratni (mint azt tudjuk), mi azonban legalább élünk még.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: