Manapság az életöröm... - keresztbe rakott gyufaszál, mert nem "értem"

A feledékeny ember mindent felír magának. Már mindent beborítanak a cetlik. Ha nem volna értelmetlen a kérdés, fel lehetne-e tenni vajon... Találjunk hangadót magunknak, ne a hangadót találjuk meg magunknak.

A két kezünk marokra akar szorulni, de úgy tűnik, most mégsem fog történni semmi. Igen a most, igen a pillanat, igen a tér és vele az idő. Úgy tekintjük akkor, hogy most mehet, indulhat, aminek indulnia kell. Elérkezett tehát az idő, amire nem vártunk. Megtisztelve is érezzük magunkat miatta. Mélyen legbelül azért, hogy amiért tudván, hogy úgysem kapunk soha semmit, és csak mellékesen dolgoztunk érte, most fizetni kényszerül. Az a dolog. Jó értelemben, a dolog jó értelmében.
Szóval rengeteg elfeledett dolog van azokon a cetliken. Halomban áll rajtuk az olyan információ, ami ha összeállna és látható impulzust kaphatna miáltalunk, hamar egy sor addig tisztázatlannak hagyott kérdés megválaszolásának a könnyedebb, ami a fontos értelmi választ adhatna.
Eldöntjük, hogy mi fontos, és mik a dolgok, melyek csak úgy közben történnek. Nyitottá válunk mégis évszázadokat öregszünk közben, holott a magja a dolognak réges rég kipattant és lassan a belőle növő növény virágot, a belőle életre kelt fa rügyet fakaszt. Na ehhez kaptunk kést, villát, kanalat. Régit és újat egyaránt. Töltetet a rakéta végére, porokat a regionális konyha könnyebb megismerésére. Ez minden, mert ennél többet nem kaphatunk. Őszintén szólva nem is kértünk soha többet (ENNÉL). Egy "másik világ, egy új szemlélet, látásmód de csakis a mi életünkben. Nem összetévesztendő a haladással. Azt seggbe kell rúgni, hogy útjára induljon. Szóval a halom információ. Jelen esetben ő (vagyis mi, azaz én) nem kér kenyeret. Rajtuk áll sok hamiskás tény és nyilvánvaló igazság. Mégis engedi magát, hogy kerüljünk beljebb. Mi ez? Talán valami vicc?! Megint valami rémálom kezdődik? Igen, az attól függ... Lehetett már tudni. Attól függ ki mondja, vagy hogy mi mondatja. Az egyenletben csak két változó, kettő darab ismeretlen, mégis legalább négyféle megoldás, avagy hozzáállás keletkezik.
Ez nem matematika, csak egy halom információ. Nem kell, hogy a torkunkra szaladjon. Elrejtve kellett csupán a nyilvánvalónak maradnia, hisz másodsorban mégiscsak annak megoldására törekszünk, ahogy azt a múltban is tettük. Vagyis, hogy könnyebb, ami még fontosabb ennél azért mégiscsak tisztább legyen.
A dolog lényege, hogy az impulzus legyen produktív, vagy valamilyen. A sor információé, ami a cetliken áll, vagyis nem is azoké, hanem az általuk egyetemesen közölni kívánt információké az emberek számára.
Az emberek számára mondanivaló kell, hogy legyen, a veszendőbe meg menjen az utópia, meg az összes buta létkérdés.
A papírokon észrevételek vannak. Benyomásokat tartalmaznak. A levegőben repkedő dolgok meg képesek földet ott érni, ahol értelmük keletkezhet. Igen, már régóta megvan mindenre a válasz. Mégpedig a jó válasz van meg, nem pedig csörgős apró, hatszáz forint.
Felkerestük széltében kacér hosszában kaján vigyorral ezt a rakás barmot, akik kérdeztek. Ők cserébe meg kihipózták a házat a WC-től a szélfogóig és tetejében a végére nem kértek semmit.
Elodáztuk igen, el. Avagy vettük a bátorságot magunknak és sorba raktuk, ahogy kell. Ahogyan kellhet, mert a jóérzés is ezt diktálná. Hisz ott volt az a sok kétségekkel teli lény. A tények mindig beszélhetnek magukért... Se tovább.! Ez maga a Kánaán az összesnek aki nem érti, és azoknak akik igen.
A törekvés két féle válfaja. A lényege, hogy nem nyúlhatunk bele, mint kenyérrel a szószba. Illetlenség, és még a jó ég fogja tudni, hogy mi lesz a vége. Írd és mond, mert ez már néhányszor megtörtént. Az, hogy ez a kétely ily módon felmerült.
A probléma lokálisan ott keletkezett, hogy verekedni kezdtünk saját magunkkal, aztán a helyzet röviden és morzéra adhatóan tömegverekedéssé fajult. Felocsúdván meg láttuk, hogy rajtunk kívül nincs is ott senki.
Eltértem a tárgytól de irdatlanul szándékosan. Pedig ha ez a "tömegverekedés", nincsen most rá jobb szó, ha mégsem velünk történik, nálunk és általunk, ugyanolyan hülyének fogjuk érezni magunkat, mint azok, akik az előbb a másodsorból pislogtak a semmibe révedezve ránk. A kapzsiság, az irigység, az önzés, mint strófa a legtöbb helyen valós képet szolgáltatnak, bárki mondja, beszél róla, él vele. Él a lehetőségével. Vannak azok a bizonyos elfásult "felek". Ha a magától a megoldás nem jön, senki nem gázolhat ezen, egy ilyenen rajta keresztül. Megtörténni csak az történik meg, ami igaz volt, lehetett valaha, de hogy hogyan tegye ezt, na az az információ van azokon a cetliken.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: