​Inspiráció

Az egyetlen gond, hogy azt akarom, hogy minél előbb kiszabaduljak a világ szorításából, és már ez is hiba.

Máskor meg ha úgy érzem, fáradt vagyok, engedek a szorításnak, és pofával esek neki a zsíros kenyérnek, s hagyom, hogy teljességében a külvilág diktálja azt, amit csinálok, persze pihenni néha kell, a rohanásban hamar elfárad az ember.
A függés egy olyan állapot, amelytől nem megszabadulni kell, hanem kiszabadulni belőle. A hatása, mintha nélkülözné azt a maroknyi értelmet, amitől a dolgok önálló életre kelnek, amitől a részünknek érezhetnénk magát a folyamatot. Minden más csak eszköz, legyen szó bármiről, a lényeg ez.
Kell legalább egy halvány saját belső gondolat, hogy az egész működhessen. Enélkül semmi hathatós nem fog teljesülni úgy, ahogyan azt elvárnánk.

   A mindennapokhoz is kell inspiráció. Akár a háztartásban, a lakberendezésnél, akár abban, hogy mit is főzzünk ebédre. Elengedhetetlen kellék, s egyben a lelki egészség, a teljesség egyik mutatója is.
Nem elég azt mondani, valamire csupán, hogy tetszik, azt is érezni, érzékelni kell, hogy annak van valós értéke, bármikor is az eszünkbe jut, a nap bármely szakában, tudva azt, hogy azt a célt szolgálja, amiért mondhatni beengedtük, befogadtuk az otthonunkba, az életünkbe.

A legtöbb használati tárgy, csupán kellék, semmiféle jelentőséggel nem bírnak a pincétől a padlásig, ezek csupán kényelmi szempontokat szolgálnak, hacsak nem a nagyi étkészletéről, vagy a fatertól kapott első csavarhúzókészletről van szó. Ilyen dolgok mindenki életében vannak, de mindinkább emlékként gondolunk rájuk, minthogysem valami nyakatekert, régmúltból visszanyúló halovány alakot, a fejünkben még derengő, az étkészletben főtt ízt, illatot megragadva próbálnánk meg a tetőfokra hágni. Kellenek az emlékek, de az egészséges az, hogy ha a most minden pillanatában tisztán tudunk létezni elvárásaink nélkül.
Nem kell a tökéletességre törekedni mindenben, illetve az is célszerű, ha sem az idő, sem a hely nem kulcsfontosságú a számunkra olyan dolgokban, melyeket mi kiválasztottunk a saját magunk számára. Nem kell és nem is lehet utolérni az utolérhetetlent. Az rossz irány.

Ha a dolgok létezhetnek a saját maguk által jól megszokott formában, akkor megnyílik a lehetőség, és egyáltalán könnyebbé válik majd elmerülni bennük, így ez a képesség, avagy hajlandóság, az inspiráció fejleszthető, gyarapítható és kamatoztathatóvá válik egyre kevésbé beállított, direktebb helyzetekben is.
A saját életünket a legkevésbé sem szolgálni, hanem irányítani szeretnénk, és többek közt ebben is hathatós segítséget jelenthet, ha használjuk az érzékeinket. A legtöbb nem anyagias jellegű probléma könnyen áthidalható, ha az ösztöneinkre hagyatkozunk, mert nincs is, nem is lehet szükségünk ennél többre.

Rovatok:

Címkék:

Kategóriák:

Forrás: