Innováljunk folyton

Innováljunk, avagy mikor a kereslet találkozik a kínálattal. A só meg a cukor. Mindenki asztalán ott van. Kérdés, hogy mennyire szeretjük.

A lényeg, hogy van, tehát adódhat a lehetősége, hogy megismertethessük másokkal, mit kínálunk. Azt a valamit, ami az innovációs folyamat végére megszületett. Jó szívvel ajánlhatjuk másoknak, ha tényleg az volt. Az, tehát ténylegesen kreatív mondjuk, hogy az életben a "kell" szó nyomán jött létre a termék.
Szóval ez az, mikor a kereslet találkozik a kínálattal, és egymásba szeretnek (a vevő és a termék), mondjuk, hogy legyek elvont. Adódik a feltevés, hogy felelősségünk keletkezett, hiába voltunk csak az ötletgazdák. Egy - mondjuk ki -, intim kapcsolatban vagyunk harmadik szereplők, úgy, mint szülő a gyerekéért, felelősek vagyunk.
   Megnéznénk azért, hogy a facsavar végül is hogy szuperál végtére is, nemde?! Mikor kell kétségbe esni?
innovatív magatartás. kezdhetnénk úgy, az idő nem számít. Mert mi is az idő? Másodpercek szép egymásutánba rakva, és nem hátrafelé, hanem előre halad ebben a kontextusban. Én most ezzel ilyen magatartást tanúsítok, termék nélkül természetszerűleg, így én a jövőben ezzel gazdálkodhatnék illetve gazdálkodhatok.
   Ez volna minden a jövőre nézve, hogy kérhetek, méghozzá köszönöm szépen, jól, ha élnék vele.
Na erről írjunk termékismertetőt, ne a súlyról, az egyéb technikai adatokból, mert az műszaki adat. Máskülönben meg meglehetősen nevetséges, azonban esetenként jól használható megfogni egy ilyen momentumot és azzal is példálózni többek közt.
Sok a stressz az életben ezért rámutat a minket kísérő hasonlóságokra, amik a látóterünkben adott esetben nincsenek is. Nem vesszük észre őket, a szelet a tortájából ennek legyen ennyi. Adjunk neki málnát a málnásból. Megint csak kérdés, maradt erre időnk? Vagy mely esetben maradhatna?! Adott esete ennek, az a pillanat, hisz adott, miért tűnne el mégis? Kellhet ezért rosszul éreznünk magunk, mégis?
   Hogy van az, hogy nem lehet elég jó, és elég innovatív valami egyszerre? Az utolsó, pedig, hogy mi szükség megfelelőképp álarc mögé rejteni bármit is, ami ennyire jó, azaz hasznos és értékes. A vevő szempontjából. Persze vannak könnyebben megüthető hangok, ez divat, vagy vagy a trendek eredménye. Viszont van, hogy utálnánk ezeket, tehát hasonlóval találkozva idegenkednénk. Attól is, ami egyébként tetszene.
Nem szabad elítélni semmit, senkit. Véleményt viszont alkothatunk szabadon. Érdemes is, mert közelebb hoz a számunkra ismeretlen, riasztó dolgokhoz.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: