Hova varrjuk a nadrággombot?

Van egy kis bökkenő. Mindezt azért, mert már megint angyalokkal beszélgetünk. Hogy a mosoly kikerekedjen az arcunkra, a vázába virág és alá víz kerüljön.

A száraz tények olyanok, mint a kutyakeksz. Mi tudjuk, hogy hogyan kell azt ropogtatni, hiszen Jancsi erős csontozata valahol finom ropogtatni való.
Télen a reggelek, ha van hová szólni róla, hidegek, kellemetlenül csípi az arcot a fagyos levegő. Az ember homloka is fázik.
Az egész olyan kellemetlen és nehezen indul be. Rutinná válik a vállkörzés és a melegített folyadék. Ha gyakoroltuk eleget, egyszerre az egész mégiscsak könnyebb lesz, de nem egyszerűbb. Az olyankor van, ha addig egész életünkben magvak után jártunk az erdőbe. Nem bonyolult a történet. Sőt, ennyire is valahol egyszerű. Nincs benne hasonlítgatás és hiányolható lezárás a mondat, az egész gondolatsor végén.
A levegő és a környezetváltozás annak is jót tesz, aki krónikus otthonmaradó,
honvágy-centrikus tevékeny gazda. A baj akkor van, ha kiveszik a szerszámot az ember "kezibül", és végső soron nincs mihez alkalmazkodni. Akkor van a hidegrázás és a sehová nem tartó helyzetet jelző viselkedés.
Kattogásnak hívják ezt mostanság azt hiszem. Ki hallott ilyet. Adni azért mégis kell, elfogadni leginkább pedig úgy, hogy mindenkinek egyaránt jó legyen. Nehéz feladat. Ha a valaki, aki mindent kézben tart, folyton folyvást csak utalgat, erre-arra, ezért s azért, az csakhamar automatává válik a saját "kis" világának bankrendszerében. Választhassunk szabadon, de nem az, hogy választhassuk azt!
Lényeges a különbség. Van, hogy lent is jó, fent is jó, megfelel nekünk bárhol, viszont megfelelő, mindinkább kézreálló, úgyszólván felelősségteljes helyzet, maradéktalan nem adódik.
Az van, hogy szóval ennek lennénk a részei. Nem a válaszok vannak, hanem a választás volna tényleg csak leginkább. Mit mondanánk erről?!
Azt, hogy vágjunk bele, mert ez olyan mint a forró kés éllel a margarinon. Előbb van vége, minthogy elkezdenénk.
Nem megoldás az, hogy tolunk azért rá egyet, hogy időben megtakarítást szerezzünk? Nem, az nem megoldás. Az feladat, éspedig olyan, amit ha valaki elszalaszt, kevéske esélye lesz rá legközelebb, hogy hozzáálljon.
Jönnek majd mások, de ezt így teszi mindegyikük. Egy sem kivétel. Nem számít az érvelés, a jó szó és a meleg leves. A végén az összes jobban hasonlít egy kancsal verébre, mint felelős magatartást vállalni tudó gondolkodó tevékeny emberre.
Ironikus párhuzam azért ez, cinkosság az ördögökkel, mert aki nem volt még szabad, az most azt hihetné, hogy az. Egyfajta "azabizonyospillanat"...
Szóval sose jókor választunk. Miután elmulasztottunk jónak és szépnek, okosnak nem, de gazdagnak lenni, minden elrohant. Eltűnt a varázslat, mert a maratonját futó jeges szél magával vitte. Délen a déli, északon meg az északi, ugye? Hát nem, de ezt ne folytassuk...

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: