Függőség alanyi jogon

Nem tudom, hogy hányan próbáltak a fejlett világban esténként gyertyával világítani akár kényszerűségből, vagy bármi más okból kifolyólag, de mindenképp érdemes kipróbálni az áram, energia nélküli életet.

Aki megteheti, az általában kirándulás, hétvégi kikapcsolódás alkalmával teszi ezt, de minden bizonnyal keveseknek tűnik fel, hogy már ez is jelentős tehertől szabadítja meg az embert, nemcsak azért, mert ezeket az eszközöket üzemeltetni kell, oda kell figyelni rájuk, hanem mert kissé más szemszögből nézve beépültek a mindennapjainkba, néhány nélkül egyenesen katasztrófába fullad az élet.
Nem feltétlen a funkcionalitással van a baj, még az sem probléma, hogy státuszszimbólumként tekintünk rájuk, viszont ha saját önnön valónkba befogadott extra kompromisszumként felsőbb szerepbe avanzsáljuk ezeket az életben, "tárgyainkat", saját magunkat fosztjuk meg a teljes élet szabadságától.
Olykor észrevehetetlen a különbség, mert ebben a világban teljesen természetes lett a"van" és az "adódik" kifejezések puszta árnyalatok nélkül.
Átalakult azzá, ami kezelhetetlen, rossz. Ez egy "átlagos" élet során a függőség egyik alapesete lehet.
Telefonra kelünk, számítógéppel, tv-vel fekszünk, mindennaposan használjuk ezeket az eszközöket, mégsem tűnik fel, hogy újfent a funkcionalitáson, hasznosságon túl, mennyire képes átformálni a személyiségünket, torzítani a mindennapos életvitelt, aminek minden reggel jó szándékkal, hátsó gondolat nélkül indulunk neki.

Nem boszorkányság kitalálni, hogy nem az internet szabályozandó elsősorban, hanem a fogyasztási szokásoknál kell kezdeni.
A dohányzással, az alkohollal e téren kevesebb a probléma, ezeknek látszó, látható hatásai vannak, illetve erős ellenszélben áll a fogyasztásuk. Kérdés, hogy akkor mégis miként lehet bizonyítani, észrevetetni, hogy valaki "rossz fogyasztó", nem talál mértéket abban a világban, ahol a pszichológus sokaknak csak egy agyturkász, a spiritualitás, az önvaló beteljesítése egy szexuális inger, illetve ingerencia, és úgy általában véve minden kézzel meg nem fogható dolog tabu.
A dohányzás ellen sok kampány lefutott már, sokféle segítő fórum foglalkozik ezzel, a power gomb megnyomásával viszont aligha.
Egy felnőttől ezt csak kérni lehet, rávezető kampánnyal, pontos okokkal végigvezetve, elvárni, parancsolni nem.

Merre tart az a világ, amely az eladásban látja az egyetlen jövőt, és merre amely az összes létező eszközét a beteljesedésre használja fel?! A túl sok kérdés nem gyakorlatias hozzáállás, nem régóta lett ilyen mértékben energiafüggő a világ, azonban a megoldás mégsem tart a végtelenbe. A legrövidebb, legkézenfekvőbb irány, hogy hová is tartunk, tartanánk mindnyájan, együtt.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: