Fejlődés helyett növekedés csak (egy szólammal lejjebb X))

A földdel tenni egyenlővé mindent, amit felépítettünk, csak mert az egér farkára lépni kuriózum, mi pedig ínyenceknek szeretnénk látszani, egyszerűen hülyeség.

Fogadjuk csak szépen el, hogy nem mindig mi vagyunk a középpontban, ezáltal pedig nem mindig mi voltunk azok, akik a közérdekű szavakat kimondták. Ez eddig is így volt.
Miénk minden abból, amit a világ a fejlődése során nekünk enged. Haladnunk is kell vele.

Kitekintve néha rideg, olykor egész egyszerűen pedig a haláltusáját vívja. A borzasztóan nagy tömeg, ami káoszt szít a világban, az nehézkedik ránk is ilyenkor.

Szüksége van ránk is, és a világból is kosarat fon. Át szeretne jutni a túloldalra, anélkül, hogy a szeme rebbenne.
Túlhaladná a kort, amiben mi most épp megélünk...
Néha az egyensúly a feje tetejére áll, és az eddigi szabályok már a legkevésbé sem érvényesek.
Új szabályokat kell alkotni, a fogalmakkal való viszonyulást kell rendbe hozni.
A mi fogalmaink azok, amik jelentést közvetítenek a külső világ számára. Azok jelentik számára ugyanis, hogy mennyire bízhatja ránk magát, mennyire bízhat meg bennünk, az érettségünkben.
A kor szelleme pedig az ember és a külső világ közé beékelődő szél, szellő és vihar.
Ugyanarról beszélne, ugyanabból a kiindulási pontból mondana, adna magyarázatot.
A kényszer, kényszerhelyzet csak számunkra létezik egyénileg. Létezhet egy közeg, közösség számára is kényszerhelyzet. Hogy ez jelentésként kinek mit takar, és a helyes kommunikációban mit fog eredményezni, milyen hiányosságokat, milyen többlettartalmakat, az eldől majd nemsokára.
Lényeges dolog, hogy ez addig működhet, mehet, amíg minden kérdésre adható a megfelelő válasz. Alapvető dolgokban ugyanis a hirtelen változás változtatást jelent, ahol nem mi voltunk a válaszadók mégse, hanem azok, akiket megkérdeztek.
Mond a világ szemébe, hogy szép volt ez minékünk mindez idáig.
A fejlődés, a kizsákmányolás, a haladás pontosan ilyen mondatokat takar. Mi pedig mondjuk is ezeket, illetve közvetítjük a világ felé.
Bátran elmondhatjuk, hogy ésszel és értelemmel meghaladtuk a bennünket fenntartó közeg és egyensúly értékét, színvonalát.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: