Élni és élni hagyni

Ha ez a világ annyi volna csupán, hogy ki mit talál ki, hogy idomulhasson hozzá, ki mit hajlandó megtenni azért, hogy követhessen, dúskálhasson a javaiban, rég elfelejtettük volna értékelni, élni a lehetőséggel, szegényebbek lennék néhány fontos mérték és életadó alapszabállyal.

 

Ez volna a bőség zavara? Aki ezt gondolná, jóllehet első látásra annak tűnhet, mégsem ítélhet lépten-nyomon meg az embert minden útjába eső ismeretlen dolgot. Az egyik első dolog, amit megtanulunk, hogy elsősorban a saját képességeinkben bízzunk, a felelősséget, ha lehet vállaljuk teljes mellszélességgel, ugyanakkor mindezt azért tegyük, hogy az a saját hasznunkra váljék, és ne azért, hogy mások számára tessen.

Kérem szépen, ezzel a kulcsszóval sok mindent el lehet érni, jó és kevésbé átlátható, rossz dolgokat egyaránt. A saját megítélésünk szerint majd akár hasznot is hajthatunk belőle, ami rossz lehet mások számára ezért nem biztos, hogy megéri.
Egyben ez azt is jelenti, hogy ezzel messze kerülhetünk a saját természetünktől, mégis, ha csak a saját kárunkra dolgozunk, tapasztalat is lehet belőle akár.
   Megéri ezért önzőnek, kicsinyesnek látszani?! Igen vagy nem?! Ez az a megválaszolandó kérdés, amiért az ember kultúrát teremtett maga köré, büszkévé vált saját hovatartozására, de elfogadja a másét is, mert a művészetek, a kultúra, és talán minden szempont, ami nem feltétlen a létszükséglethez kapcsolható, magában hordozza a kifelé mutatott
milyenségünket, ami kapcsolódási pontot jelenthet egy más kultúrából, szellemiségből származó ember számára.

Megváltoztatható-e önfeláldozással bármi ami fontos?
A kultúra nem rendelkezik ilyen irányultsággal, ezért talán nem a válasz, ahogyan egy közösség szellemisége sem lehet ennek a tárgya. Mindez öröm, vidámság és megfelelő hozzáállás kérdése, ahogyan az ősember a tűz körül táncolva űzte el a démonokat és kívánt jó vadászatot, kért sikeres hazatérést.
Ez a szellem értékhordozó, szelektáló, amihez a hozzáadott érték saját részről egy modern szóval élve az önerő, amit ki-ki a maga megítélése szerint tesz meg. Nem ez a bonyodalom, a bonyodalom az, ha nem látjuk át a dolgokat, nem ismerjük fel elég jól - bármilyen okból -, rosszul kezeljük a saját helyzetünket.
Ebben a mai világban van miért aggódni, ezért senki sem akar túlzottan elrugaszkodni a valóságól, mert ha az elvárásokat nem tudjuk napra, percre pontosan teljesíteni, él az a szemlélet, hogy legalább kézzel fogható okot tudjunk felhozni a mentségünkre, mert már ez is egyfajta hozzáállást jelent.


 

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: