Egypár dolog a haladásért cserébe

Hitetlenkedve bár, de elfogadjuk, hogy igazunk csak akkor lehet, mikor nem csak a saját céljaink, életfilozófiánk, meglátásunk van, lehet a fókuszban. Ez egy amolyan másodrangú elfogadás az élet tökéletlenségéért cserébe, amibe a legtöbb ember így vagy úgy, tehát örömködve, vagy kínkeservesen beleegyezik.

A dolog egyetlen tragédiája nem csak az, hogy nem mi vagyunk a középpont, még akkor sem, ha kitettük a lelkünket, és az egész siker jóllehet már lassan lélekvesztővé vált talán teljes egészében.
Persze, hogy az élet csupa stressz meg rohanás, ebből meg kinek jut ideje áldozni a másik sikerére... Arra csak akkor jut, ha közvetlen kapcsolatba kerül ez a változás a mindennapokban az emberrel.
A legtöbb ember eddig lát. Egészében szeretnék ráhúzni a saját kis vizes lepedőjüket a világra, éspedig arra, amelyiktől az a lepedő vizes lett.
Ezért olyan szép és sokszínű az élet, sokrétűek az akár egyetlen dologból fakadó lehetőségek, szóval nem kell senkinek, hogy unatkozzék, mert mondjuk kevesebb a piros meg a kék, és mostanra jóval több lett a sárga.

Az élettel meg vagyunk szólítva. Azok akik hülyék, azok akik felelőtlenek, okosak, kedvesek, rendszeretők, és akik legszívesebben keresztülhúznák az egészet egy vonással, hogy aztán mindent majd ennél azért jobban kezdhessenek újra.

Nem kell unatkozni.
Az már jelent is egyfajta elköteleződést, ha kerek mosollyal az arcunkon nem érünk rá már bizonyos dolgokra. A miénk a dicsőség, ha mégis azzal kell foglalkoznunk. Mert mondjuk mi vagyunk a hírmondói ennek az agyafúrt, ám mégis lepkeszárnyon csüngő-lógó életnek.

Kiküldetésben vagyunk mondjuk akár a hátsó padban, a hátországban, vagy éppen az arcvonalban vagyunk hivatottak vizsgálni a lehetőségeket. Persze a humor, de a lényeg legveleje, hogy mégsem vagyunk ott, ahol lennünk kellene, ahová hivatottak lennék jól felfogott érdekünknél fogva, és elbagatellizálandó életsarunk két, egy sarkán megragadva azt. A központi lényeg, ami a napba is már befolyik, hogy mások meg még el sem kezdtek könyökkel dudálni, sejtelmesen befelé pislantani, szóval ebben kell, hogy barázdát rajzoljunk a frissen szántandó rétság köré.
A helyzetből adódott, hogy mi azt már korábbról véve birtokba vettük, a magunk kis hülyesége, hogy némi hiányosságot orvoslásképpen vigyorgással és némiképp képi vízióink kivetítésével ide vagy oda tettünk csillogó sarat és sorját oda, ahol eddig nem volt.
Nem igazán volt, mert nem is igazán létezhetett ott, de ez maradjon csak a mi kis belső abszolút konklúziókból levont és abszolút gyakorlatias belső sikerélményünknek meg. El vagyunk kötelezve, mert már az elején elköteleződtünk, ez az idea.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: