Ég és föld

Vallás, társadalom, a világ egyik és másik vége. Bárhol is vagyunk, érdemes számba venni azokat a dolgokat, ami mindenhol ugyanolyan.

Meríthetünk a belső emberi mivoltunkból, de gyakorlatiasabb, ha elsődlegesen a külső világból tesszük ezt.
Az ég, a föld, a levegő, tehát az elemek mindenütt ugyanolyan kell, hogy legyen, ezek teljes egészében az életet szolgálják.
A természet változékonysága a klíma függvénye, azonban jól mutatja, hogy a földön kialakuló élet mennyire képes a változékonyságra, a galaxis mérhetetlen óriásságát tekintve kis helyen.
Ahol az ég mindig tiszta és a talaj szikár, csak a legtűrőképesebb életformák képesek megmaradni, szemben az ideálisnak mondható helyekkel, melyeknél tágabbak a határok. Ez azonban kevés, látni kell azt, hogy az az ember nem tud többet, aki egy kemény környezetben edződött annál, aki képes volt alkalmazkodni egy könnyebb, de mégis sokrétűbb élethez.

Más dolgokhoz alkalmazkodunk, ez látótávolságon belül is egyéni, és nem lehet fontosabb vagy önazonos egy dolog itt vagy ott, csak mert nehezebb volt elérni. Egy embert próbáló élet, és egy normális, átlagélet áll itt most szemben egymással.

Míg egyik a túlélésre van berendezkedve, a másik szüntelenül és győzhetetlenül nap mint nap keresi azt, hogy a tömegben elveszve hogyan képes boldogulni, a lehető legteljesebb formában érvényesülni.
Ez nem a nemek közti különbség, távolról sem.
Nem várható el, hogy létezzen egy másodsorba taszított, nők alkotta társadalom, ami színteret, homokozót biztosít a férfias jellegű játékok kiélésére.

Ma ez a helyzet. A nők mindenhol szenvednek, mert nem az a ritmusuk, amit férfiként tapasztalhat az ember, ami a régebbi korokhoz képest talán egyre nagyobb probléma. A fogyasztás egyszerűsége, a boltok, éttermek feleslegessé teszik a nőt tulajdonképp egészében, mivel ha van kész étel a szalagon, nincs is szükség arra, aki azt elkészítse... Természetesen ez egy lehetőség a nőknek is, mert kiléphetnek a béklyóból, amit a gyereknevelés, a férfiak igényeinek kielégítése jelent. Ezek a szándékosan rossz kapcsolatok nagyon jól jelzik a férfi és a nő közti kapcsolatok eltorzult sztenderdjét, alá és fölérendelt voltát. Folytassam?! Egy nő ugyanúgy, de talán még jobban is tud szenvedni mint egy férfi, de nem azért mert érzékeny, hanem mert fogva tartják olyan dolgok, amiktől a férfiak régen elrugaszkodtak, áthárítottak a női szerepbe.
A szenvedés foka tehát azonos, mégis ahogyan ez ki tud bontakozni, nőként csakis a leleményt jelenti, férfiként viszont a brutális, nyers erő számít (ebben a világban), amiben látszólag több lehetőség rejlik és gyakorlatilag is, ugyanakkor ezt ráncba szedni egy összeszedett, motivációval rendelkező lény képes, akit manapság nőnek nevezhetünk. Hamiskás somolygással mindez megköszönhető, de épeszű férfiként illetlen összekeverni a perverziót a kedvességgel, hebegve-habogva hárítani a feladatot, mert az most nem aktuális, időszerűtlen.
Nem tisztább és talán nem is jobb ez a mostani társadalom például a rómainál egy évezreddel ezelőtt, minduntalan a szexus, a felszín és a kinyerhető haszon bújik elő, ami ugyanakkor hiányt képez, a határok kitolódását eredményezi, ahol megszűnik a család, mint értelmet adó közösség, az emberek egyre perverzebb eszközökhöz nyúlnak ugyanazért az eredményért, tehát kicsit mindannyian ebbe bele is halunk.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: