Az élet néha kellemetlen helyzeteket teremt, de minden problémára létezik megoldás

Mihez kezdjen az, aki egyedül van, nem támogatja senki és a társadalom feléje támasztott elvárásoknak is csak nehezen tud megfelelni.

Ez az az állapot, amelyet sokan meg sem értenének szívesen, nem szeretnék, ha közel kerülnének egy ilyesfajta élethelyzetbe került emberhez.

A társadalom hibája és az emberek gondatlan, felületes viselkedése miatt sokakat annál is jobban megvisel ez a helyzet, mint azt valójában kellene.
Azt gondolom, hogy mindannyiunk hibája, hogy egymást terheljük felesleges tanácsokkal, és ha nem látjuk biztosnak a saját helyzetünket, akkor másokra hárítjuk a létező összes gondot, problémát, holott ennek nem így kellene lennie. A lepel alatt olyan emberi érzések és tapasztalatok bújhatnak meg, amikkel ha megfelelően bánunk, segítséget nyújthatunk az azt igénylőnek erőlködés, direkt, távolról szemlélve a saját értékrendünkkel összeegyeztethetetlen módozatok kizárása mellett.
   Tény, hogy csak azon lehet segíteni, aki elfogadja azt és segíteni is csak az tud, aki képes figyelembe venni a mások érdekeit.
De nem erről van szó. A legtöbb egyedül élő, keveset, vagy alig kommunikáló ember nem biztos, hogy igényli a személyes kontaktust, az új kapcsolatokat, a széles ismeretséget. Sokan vagyunk sokfélék, ami az eddig leírtak alapján rámutat a társadalom hiányosságaira is.

A társasági élet szemben a jobbára választott magányossággal egy teljesen más kontrasztokkal rendelkező létállapot, ez értelemszerűen a fennálló rendszer adottságait figyelembe véve - dolgozni, ügyeket intézni mindenkinek kell - jelentős előnyt vagy hátrányt is jelenthet.

Ha már értelmi szinten nem vagyunk képesek felhőtlenül egymás mellett létezni, legalább hallgassunk a lelkiismeretünkre, ne keltsünk magunkról rossz benyomást, ne másokkal törődjünk, ha a pohár félig üres, vagy betelt. Jobb ha elővesszük az összes tudott és létező erényünket, és megpróbálkozunk azzal, hogy a másik érdekét nem sértve értsük meg a keletkezett problémát, problémákat a felszín alatt is.
Tulajdonképp ha már borítékolható a probléma, ez a helyzet mindenképp ki fog alakulni, és azt gondolom, hogy nem festem ezzel az ördögöt a falra, ha azt mondom, hogy jobb megelőzni a bajt, mint hogy az váratlanul érjen bennünket.
Nem lehet felkészülni mindenre, mégis, ha figyelembe vesszük ezt a sokak szerint elcsépelt, ám távolról sem olyan egyszerű kérdéskört, azaz ha felvesszük a fonalat, azzal magunknak teszünk csak szívességet, mert nem hordjuk időtlen-időkig magunkba zárva az összes gondot, problémát, ahol a hely távolról sem végtelen.
   Nem kell kitűnni és nem kell megfelelni ahhoz, hogy az egész problematikát értsük, épp ellenkezőleg, legyünk tisztában magunkkal, hogy egyáltalán valamiképp hozzá tudjunk állni a kívülről szűrődő kellemetlen, vagy akár pozitív hatásokhoz is egyaránt.
A menekülésnek is megvan a maga ideje, de általában ez jóval később jön el, mint azt várnák, de jobb ha számítunk erre is, azonban jó ha számolunk azzal, hogy a problémák maguktól megoldódhatnak, mert van erre is lehetőség.

Összefoglalva, a dolog tanulsága az, hogy ne legyünk hűtlenek magunkhoz, ne forduljunk ki önmagunkból semmilyen áron sem. Ha van rá mód, akár elemi gesztusokkal kezdeményezzük az egymás közt fennálló problémák megoldását, ha ez végképp nem megy, akkor foglaljuk el magunkat valami kevésbé lényeges, szembetűnő feladattal, olyannal, amely leköti a fölös energiánkat (találjunk célokat), így nem adunk okot már a viselkedésünkkel sem másoknak a szinte felesleges okfejtéshez.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: