A reménység megmarad, az élet megy tovább

Ahová a kezünk ér, oda el is nyúlik. Ez a feltételezés bizonyos esetekben megállja a helyét, máskor viszont teljesen értelmetlen. Mégis hogy védekezhet az, akit ez a végveszélybe sodró áramlás a mélybe húz? A közepébe vágva, kezdjük is az elején.

Kell a tehetség, kell a boldoguláshoz való összes képesség, mert a haladáshoz, az előbbre jutáshoz ez elengedhetetlen feltétel. Itt is, és bárhol a világon így van ez.
Az előbbre jutás mikéntje, adott esetben inkább miértje adott eset, konkrét célok nélkül, amiket meghatároztunk már az elején, később fontossá válik. Szóval ha nem keresztutcát vágni indultunk a tejútba, fontos értékelni, hogy hova is folyik az a folyó, mi is az, ami megbújik az árnyékban, meg egyáltalán...
Ha a dolgok árnyékos oldalát is nézzük, könnyen előfordulhat, hogy megfelelő helyzetbe és jó kondíciók közt talál ránk az életünk szinte egésze.
Ez mennyire is jellemző? Az tudja csak aki megélte, vagy éli. Annyi könnyebbség van a dologban, hogy semmi esetre sem az anyagi dolgok fogják jól meghatározni életünk céljait. Egyáltalán találhat az célt magának bárhol, aki tudja is, hogy mit keres.
Anyagi dolgok között kell eldönteni, hogy mi az, amit egyáltalán keresünk? Ilyen az élet. Aki még nem talált rá semmire, az nem keresett semmit, semmi olyat, amibe a saját hangsúlyát is érdemes beillesztenie, és csak sodródik, ráudásul ennek mikéntjére keres és talál hasonlatokat.

Annyira szép és sokszínű az élet, gazdag lehetőségekben, hogy a végére inkább jobb, az derül ki, hogy jobb az egyszerűség. A puritán, lényegi, lényegre törő, abszolút ad-hoc jellegű

azt kerestem és arra találtam rá, amit akartam.

Nem lehet befejezettnek tekinteni egy életet sohasem, mert az zajlik, és pont ez a gazdag útvesztőkkel teli világ az, ami megnyugvásunk helyébe fényeket, és akarjuk, vagy sem, nem várt pontokat és hangzatos szavakat, hangsúlyokat tesz.

De az élet be nem fejeztét nem így tekintettük. Sok esetben viszont sajnos így véget ér, akkor, mielőtt célt ért volna. Pont egy lépéssel előtte. Nem előbb, és nem később.

Előfordulhat, hogy nagyon akartunk valamit, és csak a fát láttuk. De az is lehet, hogy ez az egyre gazdagabb és sokszínűbb világ már nem akarna ennyire tarka és vadregényes lenni, mert azért mégiscsak igazodni kell valamihez.
Mégis hol vannak azok a dolgok, amiket útjelzőként magunk mögött hagytunk?! Az pedig nem járja, nem lehet jó, hogy egyik végről a másikra nem érti meg két ember közül egyik a másikat.
Nem értjük a másik szándékát, mert ha látjuk is, nem vagyunk hajlandóak belelátni a másik emberbe, vagy ha igen, és meglépjük ezt, az első ajtócsapásnál megrezzenve ugrunk ki az ablakon, ahonnan lássuk be, nem mindig visz vissza egyenes út...

Látni és láttatni. Ha pedig egyik is nehézséget okoz, vegyük magunkhoz a vándorbotot, mert rossz helyen keresgélünk.
Nem jelent végérvényes menekülést, de mégiscsak mérlegelhető, hogy a fizetett ár, hogy délibábot láttunk a valóság helyett, mibe is fog nekünk kerülni? Időbe, pénzbe és elszalasztott lehetőségek tömkelegébe!
Ha már az összes helyes szavunk a helyére került, minden ötletünk és kissé az ideánk is ott hever beleölve, még mindig két dolgot tehetünk. Otthagyjuk az egészet, ahogy van, vagy mindezt borítva állunk neki az egésznek ismét, éspedig a kezdet kezdetétől, az életünk legelejéről.
A reménység megmarad a dolgok végeztével. Az élet maga nem csak megéri, de meg is érdemli a tiszteletet, mert hozhat bárhol és bármikor váratlan fordulatokat.

A dolgok amik hátráltatnak, inkább hátráltassanak úgy, hogy abból valami mégiscsak a hasznunkra váljék.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: