A múltunk a jövőnk, a jelen pedig az elkövetkező szolgálatában

Hát nem, rövid, de tömör válasz egy olyan kérdésre, amire oly sokan keresik a megoldást. Amióta világ a világ, az embert az akarat irányítja.

Ebben benne van minden tudása, a hite és az elképzelései. Az akarat egy olyasfajta erő, ami összpontosítás által jön létre. Nincs helye a lélekben, nem ösztön, hanem összpontosítás eredménye.
Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem tudjuk mit tegyünk. Számtalan benyomás, külső hatás, és a nevelés is irányít bennünket, de ha magunkba nézünk, elválasztjuk egymástól a sajátot a másétól, eközben eljuthatunk a saját belső indíttatásainkig is. Ha nem látjuk, akkor valami baj van, ha másképp, mint ahogy kéne, akkor szintén, viszont nagyot ugorva sosem feledjük el, hogy emberként a saját belső világunk lehet elsődleges, egészséggel oda nem helyezhetünk mást, csak mert az egyszerűbb, meggyőzőbb vagy elfogadhatóbb lenne.
Ha ezt megtesszük magunkért nap mint nap, nem cselekszünk másképp, mint ahogyan azt a világ kívülről elvárná tőlünk.
Ez nem bűncselekmény, sem pedig átok, így ha egy külső hatás mást vár el tőlünk, akkor jobb, ha annak mélyére nézvén felvesszük a kesztyűt és torkunk szakadtából ordibálunk az igazunkért, mert ez az egyetlen helyes út, ami kivezet a szorult helyzetekből. Ebben a világban számtalan erő létezik, ami nem tudja nézni az egyes emberek érdekeit, mögöttük gyakran embertelen történések bújnak meg, mégis csábítja, elkábítja az embert, amiért az felfigyelt rá.
Minden jó, és minden rossz az életben okkal született, ezért nem lehet tárgya saját boldogulásunknak.
Akit magával ragad egy hazug, önkény uralta világ, jobban teszi, ha felnyitja a szemét és odébbáll, mert ez az egyetlen teljesíthető megoldás, amivel hozzátehetünk valamihez, így elvehetünk valami teljesen létezhetetlenből is.
Ez az egyensúly az, ami nélkül az ember egy félszemű óriás. Enélkül nincs élet, sem boldogság.
Ha valamit így megtettünk, azt nem azért tettük, mert a szerencsénkre vártunk minduntalan, hanem mert ez volt az egyetlen helyes út.
Ha ábrándokban és álmokban hiszünk, annak helytelensége rövid úton beigazolódik. Így az ember csakis másodlagos tényező marad minduntalan, igazzá lesz, amit annak előtt nemhogy elfogadni, elképzelni sem tudtunk.
Hogy mosolyt is csaljon ez a dolog az arcokra, ez az emberi természet egyik leghelyesebb fordulata is egyben, mégis vigyáznunk kell rá mert ettől vagyunk többé kevésbé többek, mint egy elejtett kő, vagy épp egy fadarab.
Nem vonható össze azzal, hogy az ember miként éli az életet, nem adható oda annak az embertelen cselekvő világnak, ami olykor, de leginkább gyakran éltetné velünk saját önmegvalósulása céljából létrehozott tudat nélküli halálát.
Aki erre nincs felkészülve, annak felteszem a kérdést, miért?! Akinek mindez nehézségként hat, attól kérdezem, mégis hogyan?! Aki pedig mindezt érti és unja, attól azt kérdezem, ez jól van így?!

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: