A kísérlet: "durva kényszer"

Csináltam egy kísérletet, aminek az eredménye legalább annyira tragikus, lelombozó, mint ahogyan azt szerettem volna.

Mintha már az ezerszer ismételt kis vinnyogó nem is tudom kicsodák világában élnénk és úgy is szeretnénk, hogy az életünk beteljesedjen vele.
Maradok gondban tehát, és beírom a keresőbe, a "durva kényszer" kifejezést. Nem erkölcsi tanácsadásra, arisztokratikus émelygésre számítottam, leginkább valami kézzelfoghatót szerettem volna találni. Ez meg is lett. Volt bennem kényszer, sejtelmes várakozás, s a nap felé révedező bárgyú mosoly iránti ellenszenv leküzdésébe vetett hit. Úgy érzem rá is találtam arra, amit én valójában szeretnék.
Mintha madzagot rángatnánk az egyetlen túlélési ösztönünk reményében. Pornót találtam minden mennyiségben olyan szövegezéssel, ami kis fantáziával "A Háború és béke" magasságában szeretné megvetni a lábát, mert oda kijutni annyi, mint rátalálni a mindent meggyógyító évszázados, évezredes afrodiziákumra.
Hát itt van, ide vezet a hivatalnokok léte, s persze a betegség során két pofára zabált görcsoldó, stresszcsökkentő tabletta.
Ilyen világban élünk. Lehet ez azért van, hogy legalább ebben értsünk egyet. Ezek után pedig aggódva nézek előre és hátra, oldalra, nem-e követett valaki idáig. Persze itt a falak között szemmel láthatóan nincs senki.
A találtati lista alján viszont találtam valami érdekeset. 

Minden jó, ha jó a vége (részlet)
szerző: William Shakespeare

Lehet pontosan ezért érkeztem, hívott ide a természet szava. Hogy lássam, miként működik ez a világ most, mikor minden olyan gyors és bárminek az elérése ennyire egyszerű. Talán másféle szemléletmódot kellene alkalmaznom ehhez, hisz már a Google sem egy mai gyerek, meg kell érteni, barátkozni kell vele, hogy megismerhessem a szempontjait. Minden igenis ott van, ahol keresem, csak rá kell találnom, ebben a korban pedig jóformán elengedhetetlen ez.
Szóval lehet valamelyik művészeti irányzat lábát fogtam meg. Azzal én nem akarnék vagdalkozásba kezdeni (posztmodern).
Tiszteletre méltó innentől kezdve, megtiszteltetés, hogy részt vehetek egy ilyen kísérletben. Ami pedig láthatóvá vált, az mégiscsak valahol több, mint elégnek mutatkozik a számomra. A történelem nem csak véres kezű háború. Számtalan elágazása, jól használható tükröződése van.

Ennek tükrében pedig már-már naivnak és türelmetlenségtől hemzsegve lopónak érzem magam az első benyomásom miatt.
Egy kérdésem azért megmaradt. Vajon mi ez a bomlasztóan szarkasztikus kifejeződés iránti vágy bennem is szintúgy, mint azokban, akik ezeket a valahol jól megfogható szövegeket írják?

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: