A keleti kultúra és a nyugati technológia

A keleti kultúra és a nyugati technológia márpedig találkozik. Hiába a fejlett világ fogalmának vélt jelentése, hiába a különc magatartás, a kultúrák már most is egyre beláthatatlanabb módon keveredve jelennek meg az interneten.
 

Ideje nyitni a tradícionális értékek felé.

A válasz azért nem könnyű, mert ahol a pénzvilág diktálja az iramot, az akkor is a saját érdekeibe fogja beolvasztani mindazt az égbe meredő értékrendet, ha már egy évezredek óta létező kultúra tiltakozik ellenében.

Az egyedi ma az interneten egy piacképes fogalom. Nagyon is. Ebben az fog sikeresen összehangolódó végeredményt huzamosan felmutatni, aki nem félti a saját kultúrája, pozíciója diktátumait a sorstól.

A rövidtávú gondolkodás azonban nem jelenti a megalkuvó magatartásmód erkölcs nélküli alkalmazását, nem ad erre felhatalmazást. A saját kultúra pont ezt az értéket hivatott védelmébe venni, aki erre nincs tekintettel, alapjaiban nem tesz semmi maradandó eredményt az asztalra, azaz lelke rajta.
 

Hibásak a felhasználók és a szolgáltató oldalon lévők is ebben.

Lassacskán tudományba révedő ténnyé válik, hogy a saját tudásunknak szüksége van bizonyos mértékű, vagy netán teljes kozmetikára, hogy az elfogadtathattó legyen a külvilág számára. Az emberek nehezen értik egymás érveit, a közösségi lét erre hivatott, de hiába mert sok esetben az érdek elfogadottan fontosabb, mint maga az ember. Valóban kell a piros pulóver és a közös szeánsz, de csak alkalomadtán. A társadalmi normák, a saját állam törvénye igyekszik minnél nagyobb teret hagyni ebben, ezzel párhuzamát mutatja a dolog, hogy emberi mivoltunk lévén nekünk is jusson ebből, mint a nagyobb közösség oszloptartó tagjának a megérdemelt része.

Nem valami felbujtó mozgalomról lévén szó, vannak bocsánatos bűnök, ezek élettartamába viszont maga az élet szól bele. Statisztikák nélkül nehéz biztosra menni, de valószínűleg kevés az a felhasználó, aki napjában véve legalább egyszer nem adja fel az elveit valami minden bizonnyal nálamnál fontosabb valamiért. A visszatérés lehetősége természetesen adott, mert ellenkező esetben nem ezt a dudát fújnánk.

Minden bizonnyal a legtöbb ember meggyőződéssel tenné a kezét a szívére, hogy azt mondhassa, hogy egy nemzet tagja és annak a törvényeit tiszteli. Ez nem feltétlen a magyar, hanem épp úgy lehet bármely más nemzet, akik normák és törvények szerinti magatartásuk következtetéseit beépítik az amúgy egyre magasabbá váló erkölcs térképébe.

Ebből egyenes ágon jön a következtetés, ha egy közösség nem tudja mit akar, akkor annak rövidesen bomlasztó hatás a vége. Ugyanez igaz egy iparágra, az egyénre. Ugyanúgy szükség van ezért az elhivatott magatartásra, illetve azokra, akik képesek ebben tevékenyen részt vállalni közvetve.

A közönyösség ma kevésbé szembetűnő, hisz rengeteg mód kínálkozik a szemkápráztató magatartás elnyújtására a végtelenségig is akár, ahol az ember, mint olyan kielégítheti sajátos vágyakozásának tárgyát, mert megfelelő környezetet talál hozzá.

A másik oldalt a haszon mozgatja, az teszi úgymond mindenhatóvá, és ezzel az a bizonyos ördögi kör be is zárult, kötelességtudatról pedig szó sem esett.

Kategóriák: