A dolgok értelme

Van úgy, hogy huzamosabb ideig nézünk csak magunk elé, mert egyszerűen nincs mit tenni. Másik alkalmakkor meg a sok tennivalótól begubózva szintén nem csinálnánk ennyi mindent egyszerre.

Vannak bizonyos körforgások, amikre lehet építeni, építkezni. Léteznek, és elválasztják az aratást a vetéstől. A természet ciklusai, körforgása mellett léteznek saját körforgásaink. Ezeket mi hoztuk létre. Ezek működtetéséhez kell egy saját gondolat, elgondolás, szabályszerűség.

Van, hogy ezeket nehezen végezzük és követjük. Bennünk van a hiba, és nem biztos, hogy csak motivációs kérdés. A kizsákmányolás, amennyiben a saját kárunkra is követjük el, csak kizsákmányolás marad. Pótolni lehet egészségügyileg bizonyos dolgokat, viszont ha a tétlenség a lélek okaiból fakad, többnyire újra is gondolhatjuk ismét az egészről alkotott elképzelést.
Szép dolog, ha a fáradozásnak eredménye van. Ez egyértelmű. Az is, hogy ennek érdekében bizonyos mértékben feláldozzuk a másra is fordítandó energiánkat. Összességében ez fontossági sorrend kérdése is, mint ahogy víz nélkül nincs élet, levegő, atmoszféra nélkül pedig nem fúj a szél.
Fontos az atmoszfére, a közeg, ami körülvesz, és így bizonyos értelemben fogva is tartja a lehetőségeket.
Mert van, hogy már megrepedt, de a benne lévő élet, még mindig tarka és egyenes. Könnyen felfogható ez akként, hogy a fúzió sem mindegy, hogy milyen módon megy végbe.
Az összes folyamatnak a végkimenetelére nézve minőségi és mennyiségi követelménye van. Van ahol a minőség, és van hol a mennyiség dominál. Ez egy nagyon érdekes kapcsolat.
Mint a lélek rezdülései, a jól begyakorolt feladatokban rejlő ördöngősség. A választásban rejlő sokszínű lehetőség. Világos és felelős gondolkodással ez a végcél és a folyamat szinapszisa, szinapszisai. Jóformán valamiféle létező önvaló. Isteni kinyilatkoztatás, de másképpen is el lehetne nevezni.
Feltéve, hogy fontos a minőség, és a haladás, az előbbre jutás ennek csak egy feltétele, részlete a többi mellett. Eltelik néha egy csomó idő, hogy felocsúdnánk anélkül, mit is csinálunk. Máskor meg egyfolytában éberek és feszengők vagyunk. Van olyan is, hogy szeretnénk, de nem telik az idő. Nem mozdul, nem moccan.
A saját atmoszféránknak mi vagyunk a felelőse, mi működtetjük, mi vagyunk a központjában, az ő élete, léte középpontjában. Bármennyire is bonyolult felételrendszereket ötlünk ki, hozunk létre és működtetünk, nem fog tudni működni egy ilyen a másik, egy másik kárára. Legyen az bármennyire high-end, futurisztikus előremutató és állhat bármekkora jövő előtt.
A valóság az, hogy tud így is működni, de ha már abból indultunk ki, nem fogja tudni elérni a teljes komplexitását. Nem éri el a célját. Nem teljesíti a feladatát.

Hány ilyen dolog is van az életünkben? Előfordulhat, hogy mind ilyen. Az egész nem ér annyit, amekkora az árcédula rajta. Az egész cselekményünkkel, csak valamely egyetlen dolgot odáztunk el és ábrázoltuk azt absztrakt módon nevetségesen a külvilág számára.
Számtalan nézőpont eredménytelensége a teljes kudarc. De ne lépjünk túl csak úgy a saját árnyékunkon. Lehet, hogy ehhez külső tényező vezetett, amit módosítani befolyásolás által másképpen nincsen lehetőség.
A módszer nevetséges, de hatásos, és kétségtelenül működik, viszont energia és időapazarlás szempontjából nem egy kifizetődő, egyazon mód megtérülő befektetés. Egy ilyen mechanizmusnak előremutatónak kell lennie, ami később jelent csak ámde igencsak jelentős változást a jövőben bekövetkező jól vagy jobban működésért.
Némi magamutogatásért cserébe nem érdemes elpazarolni a fél életünket, vagy az időnk jelentősebb részét, mert az önmagában látható ebből, hogy semmi. Vagyis galád módon legyen érdemes az is, amiért húzzuk a szánkat, akkor is, vagy hozzon végre értékelhető eredményt, mikor a megtérülésre kerül sor.

Ez alól nincs felmentés és nem létezhet róla alku.

Rovatok:

Kategóriák:

Forrás: